A Közgé tantestülete a Seuso kincsek nyomában


Egy tantestület sohasem csak munkahelyi közösség. Olyan emberek társasága, akiket összeköt a közös érdeklődési kör, a kultúrára, művészetre való fogékonyság is. Ezért mondtunk lelkesen igent kollégánk, Tóth Istvánné tanárnő invitálására, hogy nézzük meg együtt a Kecskemétre érkező Seuso-kincseket.

A teli busznyi lelkes társaság – dacolva a hideg, havas esős téli idővel – lelkes csiviteléssel töltötte az utat. Valamennyiünket izgalommal töltött el, hogy végre közvetlen közelről láthatjuk a magyarországi művészettörténet egyik legfontosabb emlékét. És – ne feledjük el – tanárok vagyunk: olyan jól esett egyszer már egymással is beszélgetnünk az órára való rohanás helyett!

A Katona József Múzeum Cifrapalotája méltó helyszínt biztosított az egykori lakomakészletnek – amelynek lenyűgöző szépségén, részletgazdagságán, az egykori ötvösművészek mesterségbeli tudásán bizony elámultunk.

Seuso nem egyszerűen vagyonos római volt, lakomakészlete alapján a késő római Pannonia provincia legvagyonosabbjai közé tartozhatott. Az egyik tálon jól látható Pelso (Balaton) felirat hazánkhoz köti, míg a készlet nagyon magas művészi minőséggel kidolgozott görög mitológiai jelenetei arról árulkodnak, hogy a háromszázas évek végén élt, feltehetően már keresztény római úr komoly antik műveltség birtokosa volt és ezt fontosnak tartotta vendégei előtt is hangsúlyozni.

A középiskolai történelem oktatásának méltatlanul elsikkadó korszaka a római dominatus korszaka. Rossz beidegződés az, hogy ez egy hanyatló korszak volt – szinte átugrunk rajta, hiszen ott lebeg szemünk előtt a Nyugat-Római Birodalom 476-os bukása.

A Seuso-kincs arra tanít minket, lássuk jóval árnyaltabban ezt a korszakot, a későcsászárkor több mint 190 évét egy kalap alá venni éppúgy pontatlanság, mintha a reformkortól a mai napig tartó korszakot próbálnánk valamiféle sommás egymondatos ítélettel elintézni.

A kereszténnyé vált Római Birodalom Pannoniája (helyesebben Pannoniái, mert négy pannon provincia volt ebben az időszakban) gazdag, civilizált vidék volt számos húsz- harmincezres lakosságú várossal, hetvenezer itt állomásozó legionáriussal. A római Dunántúl fontosságát jól mutatja, hogy a ma a Vajdaság területén lévő Szávaszentdemeter – Sirmium az általában három-négy igazgatási részre osztott gigászi Római Birodalom egyik fővárosa volt. Császári palotával, pénzverdével, a birodalmi elit végtelenül kifinomult igényeit is kielégíteni képes ötvösműhelyekkel. Talán a Seuso-kincs is az egyik császári ötvösműhely műremeke lehet.

Rendkívüli volt tehát ez a délután: múltunk egyik legszebb emlékét csodálhattuk meg, büszkénk lehettünk arra, hogy a kincs végre hazakerült, a kiváló programmal egész tanári közösségünk gazdagodott.

Legközelebb a Szépművészeti Múzeum hetven év után végre a nagyközönség előtt is megnyíló román csarnokát látogatjuk meg. Nagyon várjuk.


Mit is mondhatnánk mást: eadem navi – egy hajóban evezünk!


Bánki Horváth Mihály gyakorlati oktatásvezető

Kiemelt bejegyzések
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
Keresés témánként