Mit gondolunk a gyorsírásról?

A gyorsírás olyan, mintha egy új nyelvet tanulnánk: érdekes és nehéz.

A legkülönlegesebb tantárgy, nagy lehetőség.

Kreatív és titokzatos, hiszen csak az olvassa/érti, aki tanulta.

Különleges jelölések, rövidítések, elvek…,

Nagyon izgalmas, néha kisgyereknek érezzük magunkat, amikor fonetikusan olvasunk – a hozzá nem értő dadogásnak, makogásnak vélné, ha hallaná; ebből születik az értelmes szöveg.

Ha lehetőséged lesz rá, tanulj meg gyorsírással írni; egy plusz sor az önéletrajzodba, hatalmas segítség továbbtanulásunk során jegyzeteléshez, nagyobb esély a munkaerő-piacon!

Jótanács:

Javasoljuk:

szerezz be elegendő ceruzát,

füzetet vagy vonalas lapot, rengeteg türelmet és időt! Megéri!

Így vélekedtek a gyorsírásról a 13.-osok – biztosan nem véletlenül.

Tudjatok arról, hogy 2006 óta ismét taníthatjuk a gyorsírást – kissé más feltételekkel:

• 2006-ig 3 évet szánhattunk okítására, most csak 1-et,

• 2006-ig volt könyvünk, most nincs csak fénymásolatból dolgozunk,

• 2006-ig gyártottak füzetet, most mi gyártjuk, amit heti 7 órában igyekszünk „hieroglifáinkkal” töltögetni.

Láthatjátok, kihívás ez a javából, de már érezzük, nem reménytelen! Tudatos életszervezéssel, időbeosztással, jószándékkal remekül elsajátítható, hatalmas és értékes feladat, ami sikerélményhez vezet, lehetőséget ad a további ügyviteli feladataink könnyebb megoldására.

Ezt mondjuk mi mind:

Valentyik Tímea, Mogyoró Anett, Szabó Claudia, Máté Brigitta, Bálint Andrea,

Bakos Anita, Fekete Enikő, Csenkiné Bihal Mária