Egy tantestület sohasem csak munkahelyi közösség. Olyan emberek társasága, akiket összeköt a közös érdeklődési kör, a kultúrára, művészetre való fogékonyság is. Ezért mondtunk lelkesen igent kollégánk, Tóth Istvánné tanárnő invitálására, hogy nézzük meg együtt a Kecskemétre érkező Seuso-kincseket.

A teli busznyi lelkes társaság – dacolva a hideg, havas esős téli idővel – lelkes csiviteléssel töltötte az utat. Valamennyiünket izgalommal töltött el, hogy végre közvetlen közelről láthatjuk a magyarországi művészettörténet egyik legfontosabb emlékét. És – ne feledjük el – tanárok vagyunk: olyan jól esett egyszer már egymással is beszélgetnünk az órára való rohanás helyett!

A Katona József Múzeum Cifrapalotája méltó helyszínt biztosított az egykori lakomakészletnek – amelynek lenyűgöző szépségén, részletgazdagságán, az egykori ötvösművészek mesterségbeli tudásán bizony elámultunk.

Seuso nem egyszerűen vagyonos római volt, lakomakészlete alapján a késő római Pannonia provincia legvagyonosabbjai közé tartozhatott. Az egyik tálon jól látható Pelso (Balaton) felirat hazánkhoz köti, míg a készlet nagyon magas művészi minőséggel kidolgozott görög mitológiai jelenetei arról árulkodnak, hogy a háromszázas évek végén élt, feltehetően már keresztény római úr komoly antik műveltség birtokosa volt és ezt fontosnak tartotta vendégei előtt is hangsúlyozni.

A középiskolai történelem oktatásának méltatlanul elsikkadó korszaka a római dominatus korszaka. Rossz beidegződés az, hogy ez egy hanyatló korszak volt – szinte átugrunk rajta, hiszen ott lebeg szemünk előtt a Nyugat-Római Birodalom 476-os bukása.

A Seuso-kincs arra tanít minket, lássuk jóval árnyaltabban ezt a korszakot, a későcsászárkor több mint 190 évét egy kalap alá venni éppúgy pontatlanság, mintha a reformkortól a mai napig tartó korszakot próbálnánk valamiféle sommás egymondatos ítélettel elintézni.

A kereszténnyé vált Római Birodalom Pannoniája (helyesebben Pannoniái, mert négy pannon provincia volt ebben az időszakban) gazdag, civilizált vidék volt számos húsz- harmincezres lakosságú várossal, hetvenezer itt állomásozó legionáriussal. A római Dunántúl fontosságát jól mutatja, hogy a ma a Vajdaság területén lévő Szávaszentdemeter – Sirmium az általában három-négy igazgatási részre osztott gigászi Római Birodalom egyik fővárosa volt. Császári palotával, pénzverdével, a birodalmi elit végtelenül kifinomult igényeit is kielégíteni képes ötvösműhelyekkel. Talán a Seuso-kincs is az egyik császári ötvösműhely műremeke lehet.

Rendkívüli volt tehát ez a délután: múltunk egyik legszebb emlékét csodálhattuk meg, büszkénk lehettünk arra, hogy a kincs végre hazakerült, a kiváló programmal egész tanári közösségünk gazdagodott.

Legközelebb a Szépművészeti Múzeum hetven év után végre a nagyközönség előtt is megnyíló román csarnokát látogatjuk meg. Nagyon várjuk.


Mit is mondhatnánk mást: eadem navi – egy hajóban evezünk!


Bánki Horváth Mihály gyakorlati oktatásvezető


Túránk az Aeroparkból indult reggel 10 órakor, ami pont a 2-es terminál mellett található. Biztonsági okokból a repülőtér területére csak azon személyek léphetek be látogatóként, akik előzetesen jelentkeztek repülőtér látogatásra és személyigazolvánnyal igazolták magukat. A buszra történő felszállás előtt az adatokat ellenőrizték, és kérték, hogy okmányaikat hozzuk magukkal! A tiltott tárgyak listájára túravezetőnk felhívta a figyelmet. És tudata velünk hogy tiltott tárgy birtoklása minden esetben a látogató felelőssége, ténye rendőri intézkedést vonhat maga után. A biztonsági ellenőrzés meggyorsítása érdekében megkért minket, hogy lehetőség szerint ne hozzuk magukkal a táskáinkat. A repülőtér szigorított biztonsági területére történő belépéskor biztonsági ellenőrzésen estünk át, amely ruházat átvizsgálásból valamint egy fémdetektoron történő áthaladásból állt. A zsebeket teljesen ki kellett üríteni, valamint fényképezőgépet, mobiltelefont szintén a röntgenkészülékbe kellett helyezni. Átvizsgálása ezután fémérzékelő kapun történt. A program tartalmazott területbejárást is. A buszról történő leszálláskor mindenkinek köteles volt láthatósági mellényt felvenni. Leszállás után a csoportnak együtt kell maradnia és követnie kell a túravezető utasításait és az általa meghatározott határoktól eltérni. A repülőtér területére busz a J portán lépett be. Megnéztük a 2B majd a 2A terminált a légi oldalról, a beszállító kapukat, a lézeres beállító rendszert, valamint figyelemmel kísértük a repülőgépek földi kiszolgálását (üzemanyagtöltés, poggyászrakodás), az utasok ki- és beszállítását valamint az épület közeli állóhelyeket.

Illetve megtudtuk, hogy mekkora veszélyt tudnak jelenteni a madarak. Egy felszálló gép hajtóművébe kerülve beláthatatlan károkat tud okozni és súlyos veszélyhelyzetet teremt egy nagy testű madár. A ragadozó madarak pedig az ürgék miatt jönnek a repülőtérre. Ezeket számos módon igyekszik a repülőtér távol tartani a fel- és leszálló gépektől (hangágyú, bagolyimitáció, madár vészjelzés hang leadása hangszórókon, vadászkutya bevetése, a fű rövidre nyírása a futópályák mellett, hogy az apróvadak ne érezzék magukat ott biztonságban. A védekezés egyik eleme, volt, hogy a madarak vonulásának idején, vagyis a reggeli és a délutáni órákban solymász ad járőrszolgálatot a futópályák közelében. (Ami sajnos megszűnt már.)

Ezután megnéztük a kifutópályát is ahol szerencsénkre leszálló repülőgépet is láthattunk, amely fejünk felett repült el, hang- és szélhatás kíséretében. Egy sajnálatos dolognak is részesei lehettünk egy rendkívüli landolást is láthattunk. Sajnos egy utas rosszul lett a repülőn és azonnali leszállást hajtott végre a Pegazus nevű repülőgép. Fantasztikus volt az a szervezés, amit ebben a helyzetben láthattunk, hisz egész mentő-, tűzoltó flotta várta a gépet.

Ezután utunkat a repülőtéri tűzoltóbázis felé vettük ahol láthattuk a tűzoltó eszközöket berendezéseket és a garázst, ahol megtudtuk, hogy ha riasztás van és megszólal a sziréna, mennyi idő alatt kell beöltözni, felpattanni a szerre, kivonulni a helyszínre. Illetve megcsodálhattuk a tűzoltóság új járműveit is.

Ezután a repülőtér cargo bázisának előterét is láthattuk, ahol megtudtuk, hogy hány tonna teheráru fordul meg évente a repülőtéren. Arról is szó volt, hogy mekkora volt a legnagyobb teherszállító repülőgép, amelyik itt járt és hány tonna terhet vitt aztán magával. Ezen kívül arról is tájékoztattak, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni a dolgozóknak.

A túra végeztével megnéztük a műszaki előtereket, hangárokat. Megtekintettük kívülről a Lufthansa Technik Budapest és az Aeroplex of Central Europe (ACE) karbantartóbázisát. Mivel ezek a területek különösen balesetveszélyesek, továbbá a látogatáshoz az összes karbantartott repülőgép tulajdonosának az engedélyét is be kellene szerezni, ezért a hangárokat és a műszaki előtereket csak a mellettük elhaladó szervizútról tudtuk megnézni.

A túránk a műszaki előterekkel ért véget, innen visszatértünk a kiindulópontra.

Osztálytársaim nevében szeretném megköszönni, hogy lehetőségünk volt egy ilyen fantasztikus túrán részt venni. Véleményem szerint, felért egy légi fuvarozás tananyaggal. Jó volt látni élőben azokat a dolgokat, melyeket csak tankönyvben vagy digitális tananyagban láthatunk. Külön köszönet a túravezetőnknek Kránitz Balázs úrnak a Kossuth Rádió rádiós riporterének, aki színes történetekkel fűszerezte a túránkat.


2017. október 11-én a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Közgazdasági Szakgimnáziumának kilencedikesei tettek látogatást a levéltárban. Tanárnőjük, Tóth Istvánné Anikó jó kapcsolatot ápol intézményünkkel, helytörténeti témákban maga is végzett már kutatást nálunk, illetve máskor is hozott levéltár-látogatásra diákcsoportot. A mostani foglalkozáson a fiataloknak főleg iskolatörténeti dokumentumokat mutattunk be, illetve előkerült néhány, a levéltár őrizetében lévő, híres emberekhez kötődő irat is. A diákok érdeklődve nézegették Móra Ferenc gimnáziumi érdemjegyeit, silabizálgatták az 1800-as évekből származó órarendeket, illetve az 1874-es diákújságot. A raktárban tett rövid séta alatt képet alkothattak a levéltári iratok mennyiségéről, sokféleségéről. A foglalkozás második részében kézműveskedés zajlott, ahol a legnagyobb sikert a lúdtollal írás aratta. A tintás és viaszos pecsételés közel ugyanolyan népszerűségnek örvendett. A tanárnő szemléletesen mutatta be a mechanikus írógép hátrányait és nehézségeit a mai számítógépes szövegszerkesztéssel szemben. A gyakorlati próba pedig minden diákot meggyőzött arról, hogy mennyivel könnyebb helyzetben vannak ma a gépírás tanulása kapcsán, mint néhány évtizeddel korábban élt elődeik.

Későbbi beszélgetésünkkor a tanárnő elmesélte, hogy a levéltári látogatáskor szerzett élményeket több iskolai órán is elemezték, feldolgozták, a diákok kaptak ehhez kapcsolódó házi feladatot is. Örülünk, hogy hasznos ismereteket szereztek nálunk a közgések, szeretettel várjuk vissza levéltárunkba a tanárnőt és mostani, illetve jövendő tanítványait is!